Már megint ez a hiszti, hogy mit mondott a házelnök...
Két napja kis pihenőt tart a menekült téma. Másról sem esik szó mindenfelé, mint a tisztújítón elhangzottakról. Egy üdítő kis intermezzo ez így télen a migránsválságról szóló vízállás jelentés-szerű médiaközvetítések között. Jó hírem van! Nyugodjon meg mindenki, hamarosan visszakapjuk a kedvenc témánkat, amin tovább lehet rugózni egészen 2018-ig! Közben pedig itt van, itt lesz nekünk a szokásos piszkálódás. Mint most a dzsenderekkel.
Azt hiszem mindenkinek volt már rossz főnöke. Olyan, aki mindig a megfelelő pillanatban (épp most Karácsony előtt, a fa alá) helyez el egy kellőképpen bántó, vagy irritáló megjegyzést, amúgy foghegyről, látszólag mindenkinek címezve, de azért jól megcélozva valakit. Ismerős a séma? Hát ez történik itt is. A politika úgy próbál uralkodni az embereken, hogy hülyeségekkel piszkálja őket. Ameddig ezeken puffogunk, addig nem puffogunk más fontos dolgokon. Ameddig ezt a vasat ütjük, addig bizony sajnos az Ő vasukat ütjük. Manipuláció az egész. Most épp a nők vannak soron. A felháborodás persze jogos, de kérdezem én: megér ennyit ez a téma? Nézzük racionálisan! Ki a fenét érdekel, hogy ez az átlagember, aki nem volt mindig házelnök és nem is lesz örökké, milyen jövő miatt aggódik, és mennyi unokát szeretne? Ugyanez érvényes Nemzet popzenészére is. Őszintén, kit érdekel a véleménye? Nincs az az ember, az a politikus, nincs az a hatalom, akinek a kedvéért és nem a saját elhatározásból vállalna gyermeket egy család. Erről nem ők döntenek. Ez tiszta nem? Ők nem a főnökeink. Ne viselkedjünk hát úgy, mintha beosztottaik lennénk! Nem kell ugrani ezekre a hülyeségekre. A politikának és ezeknek az embereknek NINCS hatalma felettünk. Csak akkor, ha belemegyünk a játékukba. Szerintem mindez kézenfekvő, mégis hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hölgyeim, kérdezzétek meg magatoktól: valóban számít Nektek ezeknek az embereknek a véleménye? „Na ugye”, hogy nem!
Te mit gondolsz?
Cpt. W.
