Zsocci nem arról ismert, hogy megválogatja a szavait. Nem finomkodik. Tudjuk, ha igazát védi, akkor nem kímél senkit. Nem indokol, nem érvel. Minősít. Persze nem a véleményt, hanem mindig a személyt, aki véleményt mondja. Hogy miért tesz így? Egyszerű. Működtetni kell az ellenséggyárat.

Az elmúlt években sokan kerültek már fekáliába mártott pennája alá. Cigányok, migránsok, Soros, Clinton, Gyurcsány, Tavares, Pukli és a fene se tudja kik nyertek el különböző megalázó jelzőket tőle. Ha jól emlékszem megvolt már G. Fodor és persze Kiss László is. (Igaz, őt inkább védte, szavai szerint a „patkányok” támadásától.) Nem szeretném pontosan idézni, de szóhasználatában voltak ezek az emberek már mindenféle testnedvek és végtermékek, állati és emberi nemző szervek és persze az édesanyjuk is említésre került szexuális összefüggésben. Ezúttal azonban a Pápa, a katolikus egyház feje került e Zsocci által figyelemre méltatott díszes társaságba. Lássuk be, ez azért most már egy minőségileg más szint Zsocci „munkásságában”. Ő, mármint a Szentatya, szerinte: vagy „demens vénember, vagy gazember”. De miért is? Mert Zsocci nem ért egyet vele.

Most írhatnám, hogy ejnye-ejnye és ilyet nem szabad írni jeles személyekről, és olyan nem létezik, hogy senki-semmi sem szent. Nem teszem. Nem, mert ez az egész „újságírás”, amit művel nem egyéb, mint egyszerű heccelés. Zsocci nem gondolja komolyan, szimplán csak cukkol. Tudom, furcsán hangzik, de a maga perverz módján, ő csak „viccelődik”. (Fene a humorát!) Közben persze ellenséget gyárt. A mérsékeltek és a radikálisok számára is. Hogyan is működik ez?

Mond, vagy ír valami felháborítót és a jóérzésűek felháborodnak. Erre ő ír valami még felháborítóbbat, mire azok még jobban felháborodnak. Addig-addig folytatódik ez így, míg a legjámborabb olvasó is kikel magából és már ő is ordít, dühöng, posztol, kommentál, mindenfélének elmondja Zsoccit és kompániáját. Így végül belerángat egy véget nem érő adok-kapokba. Folyamatos ellenségeskedést generál. A végén csak a mérges indulat és az oda-vissza minősítgetés marad a lehető legalpáribb stílusban. Ez az ő játéka. Bunkó játék, de mint látjuk, működik. De ki akar ilyet játszani?

Igazán persze a valódi célközönség, a rajongók szívják meg. Ők nem csak, hogy komolyan veszik, de az utolsó betűig, hangig el is hiszik Zsocci féligazságokból, hazugságokból, előfeltevésekből, hamis elméletekből fölépített világát. Nagyhatalmak, gonosz szándékok, igaz védelmezők és nemzeti hősök, Dávidok és Góliátok ütköznek meg itt nyílt és háttércsaták keretében. Akár egy gyermekmesében, itt is mindig meg lehet nevezni a fő gonoszt, aki miatt jók szenvednek, aki miatt a bajok történnek, akit a jó vitéz majd megbüntet. (Ez persze a valóságban sohasem következik be, hiszen ez csak mese.) Ebben a mesében csak ő a tudja a tutit, a titkokat, csak ő lát át szitán, de persze nagylelkűen megosztja az igazságot hallgatósággal. Miért. Mert megérdemlik. Hiszen ők jobbak, okosabbak, csavarosabb eszűek, mint ez az egész bamba, romlott, rothadó, erkölcstelen nyugati fertelem. Benne a Hétfejű Sárkánnyal, Vasorrú Bábával, a Gonosz Mostohával, a Pápával, az EU-val, az USA-val, a civilekkel és „tudjuk kikkel”. Ezt adja a népnek. Mesét, amelyben Zsocci a hős, mert ő felmutatja az ellent, megmondja a frankót és - ha máshogy nem is- legalább szóban megbünteti a gonoszt. Helyettük is.

Meddig tarthat még e mese? Nos, vannak arra utaló jelek, hogy hamarosan véget ér. Először is, fogynak a gonoszok. Az alkotói válság, a kínlódás már látszik, hiszen a hangulat fokozása érdekében a Pápát, mint negatív figurát előrántani nem csupán ötlettelenségre vall, de a kreativitás hiányára is. Másfelől pedig, milyen mese az, amelyben nincsenek új, pozitív szereplők, változatos cselekmények, kellemes végkifejletek? Mindig csak harcolnak és mindig csak ugyanazok ugyanazokkal. Semmi változatosság, semmi happy end? Mindig csak a Nagyfőnök, meg a Pótyin, meg a Trámp az egész világ ellen? Nem unalmas már ez? 

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Éljen Kádár, éljen Putyin, éljen Trump, éljen az eszmei zűrzavar!

Mindig tanul az ember valami újat. Ennek persze számtalan módja létezik. Én rendszerint olvasok, vagy a netet bújom. Végül is, az is csak olvasás. Az pedig, mint tudjuk „szörnyen kulturált dolog”. (Köszi KFT.) Bár a legtöbbször autóval megyek mindenhová, néhány hete mégis inkább vonatra szálltam. Volt időm, nem siettem. Ilyenkor talán kényelmesebb is a lassú, de biztos zötyögés, mint az F1 az autópályán. Közben marad idő mindenre. Bámészkodásra, nézelődésre az ablakon keresztül, vagy akár olvasásra is. Készültem is könyvvel, de az végül a hátizsákban maradt.

A vonatút első pár órája eseménytelenül telt, hacsak nem számítjuk eseménynek, hogy vágányfelújítás miatt váratlanul át kellett szállnom vonatpótló buszra. Kényelmetlen procedúra. Mindenki rohan a vonatról le, tolakszik a buszra fel, mintha az élete múlna a legjobb ülőhely megszerzésén. Magam nem álltam be a tolakodók közé, annak ellenére sem, hogy mindenki legnagyobb bosszúságára eleredt az eső. Felszálltam hát a sorban legutolsó buszra, amely valami oknál fogva nem telt meg. Olyannyira, hogy rajtam kívül csupán egy utassal, egy hátizsákos fiatalemberrel indult útnak. Micsoda kényelem! Ülés hátra, láb előre és jöhet végre a könyv, míg oda nem érünk. Gondoltam...

De indulás után szinte azonnal, mintha csak egy gombot nyomtak volna meg rajta, a sofőr beszélni kezdett az utasokhoz. Mármint hozzám és a másik utashoz. A diákforma fiú közelebb is húzódott, hogy jobban hallja, amit mond. A ránézésre 50-es évei végén járó sofőr, persze nekem is szánta a mondandóját, ezért tekergetni kezdte a fejét irányomba, azaz hátra. Jobbnak láttam hát előre költözni mielőtt a nyaktekergetés miatt nekimegyünk valaminek. És csak mondta-mondta. Én pedig bénultan hallgattam, s közben arra gondoltam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. A sofőr és utasa olyan világképet, olyan látásmódot vetített egy fél óra alatt, hogy a szavam is elállt. No, nem az ámulattól, inkább a megdöbbenéstől. A következőket tudtam meg:

Az előző rendszerben mindenkinek, de mindenkinek jobb volt. Mindenkinek volt munkája és tulajdonképpen megvolt mindene. Lakás kocsi, telek. Nem volt szegény ember. Nem „vágták agyon” adókkal az embereket, mint most. Igaz, hogy a Rákosi alatt kicsit nehezebb volt, de végül is Ő építette újjá az országot a háború után. Ki más csinálta volna ezt végig? A Kádár? Na, az szuper volt. Hálás, hogy Ő még élhetett a Jóban, de a fiatalok már nem tudják mi is az. Inkább élne akkor, mint ebben a rendszerben. Az Antallék ..szták el az egészet. A vörösöket is nagyon utálja, mert azok nem is igazi szocialisták. Milliárdosok azok.

Ekkor megkérdezte, én szívesebben élnék-e a régiben. Láthatóan felindult állapotban volt, ezért nem kockáztatva az utazás biztonságát azzal, hogy ellentmondok, csak annyit mondtam: - Hát ebben a mostaniban nem szívesen. Mondjuk ez igaz is. És folytatta.

Az 56 se úgy volt ám, ahogy tanították, mert igencsak a csőcselék találta ki és csúnya dolgokat műveltek. Egyébként az egészet nyugatról szervezték a Szabad Európán keresztül. Ellenforradalom volt az. Aztán, amikor rosszra fordult, nem segített senki. A megtorláshoz a Kádárnak nem volt semmi köze.

A másik utas, akiről kiderült, hogy 18 éves és ősztől főiskolán tanul gyakran és odaadón helyeselt és itt már bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Szóval, ő azt tanulta a történelem fakton, hogy valóban külföldről szervezték, és akiktől elvették a földjüket meg a gyáraikat, a kulákok meg a gyárosok mind ott álltak a határon, hogy hazajöjjenek, ha nyer a forradalom. Ők szervezték az egészet.

Ezt már nem állhattam szó nélkül. Tettem némi utalást a vasfüggönyre és arra, mivel járt az államosítás és a téeszesítés. Gyorsan jött a kész válasz, akár a távirat.

Neki mondta a nemtudoménki, hogy Magyarországon csak az volt kulák, aki akart, mert aki beadta, amije volt azt nem bántották.

Azt a rézfán fütyülő....!!! Kérdezem tőle, érti-e, hogy ezeknek az embereknek elvették, elrabolták a TULAJDONÁT? Erre ő:

Hát persze, hogy érti, de a közjó érdekében vették el.

Itt már végem volt, de nem hagyta abba.

A kommunizmus tulajdonképp önmagában jó dolog. Nincs is azzal semmi gond, ha nép lemond a hatalmáról a vezetés javára, mert a nép nem mindig tudja, mi a jó neki. A diktatúra természetes állapot. Az sem igaz ám, hogy a diktatúra nem működik, mert például Észak-Koreában sem olyan rossz az élet. Hazudnak az egészről. Erős ország az, komoly fegyverekkel.

A sofőr végig feszengett, amíg a fiú beszélt, de most végre visszavette a szót.

Mondta neki egy újságíró, hogy azzal fenyegették kirúgják, ha megírja az igazat Koreáról, mert az csak amerikai propaganda, hogy micsoda elnyomás van. Egyébként meg a kommunizmus valóban jó dolog, de az igazi a szocializmus, amit nálunk csinált a Kádár. Nézzük csak meg Kínát mekkora gazdag ország. Odavág gazdaságilag Amerikának. A harmadik, amelyik maradt még kommunista az Kuba. Most az amerikaiak igencsak nagy bajban vannak, hogy barátkoznak velük.

Erre a fiú is helyeselt, de a sofőr nem engedte megszólalni.

Egyébként a gazdasági válságot meg a zsidók csinálták mesterségesen, mint ahogy ezt menekült válságot is. Amerikai nyomásra csinálták. A Merkel meg hülye. Baromság ez az egész EU, meg hogy értékek, ugyan már. Csak azok a hülye vörösök meg liberálisok nem látják ezt, pedig világos. Azok a szerencsétlen migránsok meg ugyan hova menjenek, mert vagy megölik őket, vagy éhen halnak. Nem ők tehetnek róla, hanem Amerika.

De még nem volt vége. Sem az utazásnak, sem a szentenciáknak. A fiú visszavette szót és ő is Amerikáról kezdett beszélni.

Tényleg nagy bajban vannak. Ez a világ csendőre szerep nem mehet tovább és az sem, hogy háborúkat robbantanak ki, mint Ukrajnában. Nem is igaz, hogy a demokráciát akarják terjeszteni, mert az náluk sincs. Ez az erős prezidenciális rendszer (tényleg járhatott töri faktra) minden csak nem demokrácia.

Ekkor a sofőr közbevágott:

A Putyinnak igaza volt, hogy megvédte a sajátjait Ukrajnában.

A fiú folytatta:

Igen, mert Ukrajnában fasiszta puccs történt és kezdték irtani az oroszokat, meg koncentrációs táborok, meg minden. A Krím pedig ősi orosz terület. Igazuk van, hogy Amerikának nem engedték a beleszólást. Putyint azért szereti, mert jó minőséget garantál az országának és az embereknek.

Közeledtünk a végállomáshoz, amit nagyon kívántam már. Mi jöhet még? Ó, te jó Ég! Trump! Neee! A fiú belelendült.

Mert, hogy Amerikában sem látják szívesen a mexikóiakat, és ott is falat építenek, aki meg átjön rajta, azt le is lövik. Nagyon helyes. Attól erős egy ország, mint például az oroszok, hogy megvédi, ami az övé. Ezt mondja a Trump is -aki nagy kedvence - hogy legyen újra erős az ország, és építsen végig kerítést, de nem ám a saját pénzén, hanem a mexikóiakén.

Kész. Köszönöm. Itt a vége. Szerencsére megérkeztünk. Elbúcsúztam és leszálltam.

Aznapra tanultam a világról eleget. A könyvet már nem vettem elő. Minden a helyére került. Ha meggondolom, megérte vonattal menni. Gyakrabban kellene így utaznom.

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Az ész... (ja bocs) a pénz a fontos nem a haj...

Ezúton szeretnék gratulálni azoknak a bátor, tisztességes, jó magyar embereknek, akik élő sorfallal akadályozták meg a  vasárnapi boltzárról szóló népszavazási kezdeményezés elsőkénti benyújtását. Gratulálok! Micsoda mélységes elhivatottságról, rendíthetetlen népnemzeti meggyőződésről és nem mellesleg, halált megvető bátorságról tettek ma bizonyságot annak a szegény asszonynak a védelmében, akit egy nemzetrontó MSZP-s egy szociálliberális népszavazási kezdeményezéssel próbált megelőzni a Választási Iroda épületében! Gratulálok! Mert ezek a férfiak valóban bátrak, sőt ez már több is, mint bátorság! Hősiesen vállalták arcukat és tettüket. Bár a józan észnek is ellentmond, rettenthetetlen megfontoltsággal követtek el bűncselekményt! Szívből gratulálok! Gratulálok ahhoz a hihetetlen elszántsághoz, ami csak olyan kiváló emberek sajátja, akiket nem zavarnak meg ismeretek, felesleges megfontolások, vagy eltérő vélemények. Végül gratulálok ahhoz a néhány megkeresett jó magyar forinthoz is, melyet a mai akciójukkal szereztek! Váljék egészségükre! Mert végül is minden a pénzről szól, ugye? Hiába spórolnak sokat a fodrászon, az sajnos semmire sem elég. Szép dolog a hazafiság, de kenyér kell az asztalra, igaz? És ekkora embereknek jó sok kell belőle. 

Te mit gondolsz?

Captain W.

De jó volna egyszer, ha a politikának sikerülne a szavak és a tettek összhangját megtalálni, akár 24 órán belül! Esetleg az értelem és következetesség túl nagy kérés lenne? 

Azt olvasom, hogy a Kormány utasította a minisztériumokat, hogy bontsák fel szerződéseiket a Telekommal. Bravó! Gyorsan jött a válasz, miután szerződést bontottak a Nemzet Popzenészével a nőket érintő véleménye miatt. Csak a vak nem látja ennek az egésznek abszurditását.  

Tudnám kommentálni, hogy a lépés mennyire kicsinyes, bosszúálló, felesleges, vagy értelmetlen, de nem teszem. Nem, mert a stílus, a színvonal és a vadparaszt mentalitás jó ideje változatlan már. Megszoktuk. Nem kell  meglepődni rajta. 

Szóval, nem kommentálok. Csak kérdezek.

A tegnapi kormányzati megnyilatkozásra tetszik még emlékezni? Igen, arra, hogy a Telekom lépése az "véleménydiktatúra". 

Akkor ez a mai lépés meg mi a nyavalya? Kontra véleménydiktatúra? Ellenvéleménydiktatúra?

Tudja vajon a tegnapi nyilatkozó tótumfaktum, hogy - legyen az bármilyen -  a diktatúrához politikai HATALOM kell?

És azt tudja, hogy kinek van politikai hatalma ebben az országban? 

Na, ugye! Kapiskálja már, ki csinál itt diktatúrát?

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Már megint ez a hiszti, hogy mit mondott a házelnök...

Két napja kis pihenőt tart a menekült téma. Másról sem esik szó mindenfelé, mint a tisztújítón elhangzottakról. Egy üdítő kis intermezzo ez így télen a migránsválságról szóló vízállás jelentés-szerű médiaközvetítések között. Jó hírem van! Nyugodjon meg mindenki, hamarosan visszakapjuk a kedvenc témánkat, amin tovább lehet rugózni egészen 2018-ig! Közben pedig itt van, itt lesz nekünk a szokásos piszkálódás. Mint most a dzsenderekkel.

Azt hiszem mindenkinek volt már rossz főnöke. Olyan, aki mindig a megfelelő pillanatban (épp most Karácsony előtt, a fa alá) helyez el egy kellőképpen bántó, vagy irritáló megjegyzést, amúgy foghegyről, látszólag mindenkinek címezve, de azért jól megcélozva valakit. Ismerős a séma? Hát ez történik itt is. A politika úgy próbál uralkodni az embereken, hogy hülyeségekkel piszkálja őket. Ameddig ezeken puffogunk, addig nem puffogunk más fontos dolgokon. Ameddig ezt a vasat ütjük, addig bizony sajnos az Ő vasukat ütjük. Manipuláció az egész. Most épp a nők vannak soron. A felháborodás persze jogos, de kérdezem én: megér ennyit ez a téma? Nézzük racionálisan! Ki a fenét érdekel, hogy ez az átlagember, aki nem volt mindig házelnök és nem is lesz örökké, milyen jövő miatt aggódik, és mennyi unokát szeretne? Ugyanez érvényes Nemzet popzenészére is. Őszintén, kit érdekel a véleménye? Nincs az az ember, az a politikus, nincs az a hatalom, akinek a kedvéért és nem a saját elhatározásból vállalna gyermeket egy család. Erről nem ők döntenek. Ez tiszta nem? Ők nem a főnökeink. Ne viselkedjünk hát úgy, mintha beosztottaik lennénk! Nem kell ugrani ezekre a hülyeségekre. A politikának és ezeknek az embereknek NINCS hatalma felettünk. Csak akkor, ha belemegyünk a játékukba. Szerintem mindez kézenfekvő, mégis hajlamosak vagyunk elfelejteni. Hölgyeim, kérdezzétek meg magatoktól: valóban számít Nektek ezeknek az embereknek a véleménye? „Na ugye”, hogy nem!

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Végre egy kormánypárti megnyilvánulás, aminek némi értelme is van. "Azt a vitát biztosan nem lehet elveszíteni, amit meg sem vívunk, de én úgy vélem, hogy aki a viták elől elfut, az nem méltó arra, hogy az országot vezesse."- mondta a miniszter helyettes. Ebben az esetben a kritika éppenséggel kit is talált el? Lássuk csak:

1. Soha nem gondoltam, hogy a vitát vívják, mert inkább a csatát szokták, de úgy tűnik ez itt most egy és ugyanaz. Tekintettel arra, hogy a kapott bírálat személyeskedő volt, talán még el is fogadom a vívást, bár  a meggyőzéshez, érveléshez kevésbé illik ez kifejezés. Ez vitakultúra kérdése.

2. Meggyőződésem szerint a meg nem vívott vitát megnyerni sem lehet. A vita lényege éppen abban van, hogy szembekerülnek az álláspontok. Ha bármi okból nem kerülnek szembe, akkor nincs vita! "Oszt jónapot!"(sic)

3. Ki nem méltó az ország vezetésére? Aki elfut a viták elől, az nem - mondja a miniszter helyettes. Véleményem szerint ez elsősorban nem erkölcsi, hanem inkább alkalmassági kérdés. Az az ember valóban nem alkalmas vezetőnek, politikusnak, aki nem áll ki vitatkozni. Hogy méltó-e a posztjára az más kérdés, bár azt hiszem erről is lehetne vitát vívni.

Egy kérdés mindezek tükrében:

Az a politikus, aki bár nem fut el, de a függöny mögött bujkál a kérdések elől, alkalmas és méltó az ország vezetésére? 

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Milyen lehetett a drapéria mögött állni? Milyen gondolatokat és érzéseket kelthetett a szituáció?  Azt hiszem tudom. Amit a józan ész már nem visel el, azt  a művészet még képes pontosan megragadni. A tegnapi nap slágere: Érints meg! Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=XkDzwe6sTRU

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Politikai marketing görbe tükörben

Gyakran látom, hogy mindenféle jó-rossz árut próbálnak a vásárlóra tukmálni a reklámokon keresztül. Nem kivétel ez alól, - mármint az áru tukmálás alól-  a politika sem. Mert nem kétséges, hogy mára a politika is egyszerű áru lett. Nem több és nem kevesebb. Kézműves termék, ami jól mutat, de haszna...  Mi pedig vásárlók lettünk, hiszen a Mi pénzünkön megy az egész. Persze már nem elég a plakát, a sajtó, a TV, a rádió, a Web, újabban az utcán is folyik az „árusítás”. Igaz, ott aláírással kellene fizetnem. Bennem viszont felmerül a kérdés, hogy van-e ennek a rengeteg reklámnak bármi értelme? Ha már vásárló vagyok, aki a reklámozók szempontjából egyszerű fogyasztó (aki nem ír, nem olvas, nem gondolkodik) nem lenne-e egyszerűbb és hatásosabb  a hagyományos tele-marketingre szorítkozni? Valahogy így képzelem:

(Televíziós vásárlási műsorablak; kellemes női hang, )

1. Bizonytalan? Anyagi gondjai vannak? Rosszul érintette a válság, vagy elveszett a befektetése? Félti családja és gyermekei egzisztenciáját? Sokat aggódik? Ennek most vége! Mi mindezt most megoldjuk Ön helyett! Nem kell tovább félnie, mert itt a Bevándorlás^®! Féljen inkább az idegenektől! Amennyiben most  kiemelt ajánlatunk keretében legalább 1 doboz Bevándorlási félelmet^® vásárol, csak itt, csak most, csak önnek most 2 doboz Terrorizmustól való félelmet^® adunk ajándékba! Az akció visszavonásig érvényes, melynek részleteiről érdeklődjön a kormánypártnál és médiapartnereinél!

(Esti híradót követően; kék háttér, lelkesítő zene, behízelgő férfi hang)

2. Félti hazája biztonságát? Ön szerint sem kell több eltérő színű ember Európába? Nem látott még külföldit, de nem is szeretne? Tart a migránsok által terjesztett betegségektől, bűztől és piszoktól? Nem kell tovább félnie, mert itt a Kerítés 2000^®! A Kerítés 2000^® hazai tudósok által kifejlesztett formulája megvédi hazáját minden nemkívánatos betolakodástól. Különleges összetétele és tartós felépítése garantálja, hogy a Kerítés 2000^®  nem csak idő- és korrózióálló, de hosszútávra kínál 100 százalékos biztonságot minden vásárló számára. A Kerítés 2000^® olcsó, higiénikus, esztétikus és elsődleges funkcióján felül növeli az ország  függetlenségét is. Ne hallgasson azokra, akik szerint elszigetelődést okoz! Védje meg az országot és vásároljon Kerítés 2000^®-et minden határszakaszra! Részletek az óriás plakátokon!

(Délelőtti reklámblokk; többször ismételve, irritálóan túlhangsúlyozó, művien vidám női hang)

3. Unalmas hétköznapok, örömtelen élet, kevés testmozgás. A hétköznapokban sokan küzdenek az unalommal, valamint az öröm és a mozgás hiányának káros következményeivel. Pedig a modern életmód okozta káros hatásokra, a rengeteg munkára, a rossz megélhetésre, de még az esetleges munkanélküliségre is van megoldás! Ha még nem gondolt rá most fontolja meg ajánlatunkat! Páratlan akciónk keretében most bemutatjuk önnek a Foci^®-t. Tudományos kutatások igazolják, hogy a Foci^® serkenti a vérkeringést, csökkenti az éhség érzetet, és garantált sikerélményt nyújthat és örömöt okozhat akár az év minden napján. A Foci^® azért különleges, mert az általa okozott megnyugvást nem csupán a focizók tapasztalhatják meg. A Foci^® nézve is kifejti előnyős hatásait, az éhségérzet csökkentését, az örömöt, a sikerélményt és a boldogságot. A Foci^® nézése közben garantáltan megfeledkezhet saját maga és mások gondjairól is. Válassza a Foci^®-t, melyet könnyen megtalál a lakóhelye közelében épülő Stadionok egyikében. Hűséges vásárlóink között, akciónk keretében Kisvasút^® jegyeket sorsolunk ki. Foci^®-t minden napra! Jövőre már az iskolákban is!

Megvettük?

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

Védjük meg az országot?

Igen. Tegnap döntöttem. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni az ország védelmében. Mi több, erős és megrendíthetetlen szándékkal és akarattal teszem majd ezt. Ez a most futó aláírás gyűjtés a kvóták ellen ráébresztett, hogy most már tényleg nincs idő tökölődni. Ha nem teszek(ünk) valamit, eltűnik az a  haza, amit ismertünk, szeretünk és tisztelünk. A jövő múlik most ezen. A gyermekeink jövője. Miért gondolom így? Tegnap hazafelé jövet  elhajtottam az aláírás gyűjtő stand mellett. Ismerőst  láttam. Az általános iskola iskola igazgatója, aki mellesleg önkormányzati képviselő és természetesen a Párt tagja állt ott és agitált bőszen a kvóták ellen. Maga az ügy is megérne egy misét, nemkülönben az igazgató politikai szerepvállalása, de könyörgöm holnapután erkölcstan órája lesz a fiamnak ezzel a nénivel! Vajon mit fog majd mondani a kölköknek, amikor megkérdezik őt arról, mi történik a világban. Milyen "erkölcsöt" fog tükrözni a válasza?  Tehet, mondhat ezek után mást az igazgató, mint hogy:  "a csúnya Brüsszeli bácsik az akarják, hogy a rossz, gonosz, haszonleső bácsik meg nénik és gyerekeik idejöjjenek és bántsanak, megbetegítsenek titeket és elvegyék a hazátokat"?  Így valahogy? Vagy a tanár ketté tudja választani, mit kell mondani este és mit kell délelőtt. Kötve hiszem. És én mit tegyek? Arra tanítsam a gyerekem, hogy ne kérdezzen az iskolában? Vagy arra, hogy hagyja figyelmen kívül, amit tanár mond? Még nem tudom. De egy biztos. Meg fogom védeni a gyermekem egészséges fejlődését! Sohasem gondoltam, hogy az iskola ellenében kell majd ezt tennem. Itt tartunk.

 Védjük meg az országot? Én azt mondom, igen! Védjük meg ettől a rendszertől! Védjük meg a gyerekeinket, míg nem késő!

Te mit gondolsz?

Cpt. W.

A lemondott miniszter védelmében

A honvédelmi miniszter lemondott. Nem tudjuk, hogy az ő puttonya lett tele, vagy a Nagyfőnök puttonya lett tele ővele, de közeljövőben minden bizonnyal ez is ki fog derülni. Ha az első igaz, nem látjuk többé a minisztert. A második esetben valószínűleg kiengesztelik majd valamilyen kevésbé fontos pozícióval. Az utód természetesen megvan, ahogy azt rögtön be is jelentették. Czinegei lendület, nem? Váll-lap csere egy pillanat alatt. Elvégre nincs idő lacafacázni, amikor a határnál az ellen!

De vissza kicsit a miniszterhez! A lemondást követően sokan nekiestek, mondván a kormányzati politika kudarca mindez, és már korábban fel kellett volna állnia. Ebben nem tudok egyet érteni a bírálókkal. Egy normális világban ez a rend. Ha egy kormánytag, vagy más magas rangú tisztségviselő alkalmatlannak bizonyul a feladatára, vagy bármilyen okból alkalmatlannak érzi magát, le kell váltani, vagy le kell mondania. Ez a felelős döntés. Éppen ezért én a józan megfontolás jeleként értelmezem a történteket. A miniszter emberként, felelős politikusként viselkedett. Sok mai (tegnapi) politikusról ez sajnos nem mondható el. Túl vastag a bőr az arcukon. Megjegyzem, az a szerelmi kiruccanás állampénzen, sehogy sem illett a képbe. Hiszen beiktatása után éppen a miniszter menesztette szinte a teljes vezérkart, benne a hazai és nemzetközi szinten ismert és elismert vezérkari főnököt, arra hivatkozva, hogy a honvédségen belüli szakmai és morális válságért ő a felelős.

De mi a helyzet a szakmaisággal? A volt miniszter habitusát, megjelenését tekintve jóravaló embernek látszik és valószínűleg az is, és bár a honvédelem ügyéhez vajmi kevés köze van, próbált megfelelni a feladatnak. Persze a rendszerváltás utáni miniszterek sorába ezzel tökéletesen beleillik. Kevés kivételtől eltekintve honvédelmi minisztereink a civil kontroll jegyében katonai előképzettség nélküli abszolút civilek voltak. Akadt olyan is, aki kinevezése előtt nem látott még laktanyát belülről. Bár most változni látszik a helyzet, hiszen az újsütetű miniszter doktori fokozatot szerzett hadtudományból, és ez mégis csak jelent valamit, ám a lényeg sajnos változatlan marad.

A lényeg pedig: a források soványsága, a feladatrendszer és a vezetés. A honvédelmi költségvetés számai olyan hullámvasút pályáját rajzolják meg, amin a katonák csak azért nem sikítanak folyamatosan, mert az eleve alacsony kiindulási adatok miatt a kisebbnek tűnik a lejtő. Jövőre ugyan változik valamit a helyzet, de a nemzetgazdasági teljesítőképességhez viszonyított adatok továbbra is szégyenletesen alacsonyak. A honvédség már jó ideje a fogyó-stagnáló költségvetéshez igazítja feladatait nem pedig fordítva, ahogy pedig értelme lenne. Mindennek ellenére a személyi állomány elhivatottsága tovább működteti a rendszert. Kérdés, hogy ez meddig tart és mire elegendő. A buta parancsokon, teljesíthetetlen határidőkön minden igyekezet ellenére kicsorbul az elhivatottság.

És el is jutottunk a vezetéshez. A katona parancsot teljesít. Aránylag ritkán kérdez, és sohasem bírál. Végrehajt. A katonának elvileg mindegy ki a parancsnoka. Csak annyit kell tudnia, kitől kapja a parancsot. Legfeljebb könnyebben boldogul azzal az elöljáróval, aki érti a nyelvét. Ez egy bizonyos szintig rendben is van, hiszen a honvédség nem demokratikus intézmény. A tiszti karnak szerencsére nagy, több évtizedes tapasztalata van a buta vezetői elképzelések „megvalósításában”. A VSZ-en edződött rendszer szerencsére annyira intelligens és rugalmas, hogy képes a politika által kitalált baromságokat is értelmes megoldásokká alakítani. Ezt láttuk a kerítés esetében is, bár ezúttal ez nem sikerült száz százalékig. Valószínűleg a döntés előtt nem kérdezték meg őket, de így is képesek voltak előállítani „valamit” a politika kedvére. Közben jól kiröhögtették magukat. A Nagyfőnöknek persze nem tetszett. A miniszternek meg annyi. A kudarc persze mindenkié. De mindez nem egyedül a miniszter hibája. Inkább a rendszeré. Azé a rendszeré, amely szolgaian igyekszik végrehajtani és végrehajtatni minden parancsot, annak tartalmától függetlenül. Annak a rendszernek a kudarca, amely hagyja, hogy hülyeségeket erőltessen keresztül rajta és közben annyira szervilis, hogy inkább megbuktatja a miniszterét, minthogy véleményt mondjon. Persze, ha legfelül néhanapján megkérdeznék a profikat, ha a katonai felső vezetés egy csöppet karakánabban közvetítené a szakmai álláspontot és észrevenné, hogy ilyen magasságokban nem csak katonának kell lenni, hanem szuper majdnem-politikusnak is, ha egyikének - másikának lenne mersze néha nemet is mondani.... akkor talán javulna a helyzet. Meglehet, az új miniszterrel esélyük lesz erre. Feltéve, hogy a mostani vezérkar marad. A miniszterbuktató katonai vezetők, köztük az elmúlt évek alatt soha nem látott sebességgel felemelkedő ezredesek és tábornokok új generációja talán tanul a hibákból. Ha két vadászat között nem csak vakon kiszolgálná, de szolgálná is a politikai vezetést a szakmai véleményével, és megtisztelné az alárendelteket azzal, hogy nem csak a saját hátsóját védi, az jó volna. Talán, ha az új miniszterét nem hagyná megbukni, az is jó volna.

 Te mit gondolsz?

 Cpt. W.