Végre egy kormánypárti megnyilvánulás, aminek némi értelme is van. "Azt a vitát biztosan nem lehet elveszíteni, amit meg sem vívunk, de én úgy vélem, hogy aki a viták elől elfut, az nem méltó arra, hogy az országot vezesse."- mondta a miniszter helyettes. Ebben az esetben a kritika éppenséggel kit is talált el? Lássuk csak:

1. Soha nem gondoltam, hogy a vitát vívják, mert inkább a csatát szokták, de úgy tűnik ez itt most egy és ugyanaz. Tekintettel arra, hogy a kapott bírálat személyeskedő volt, talán még el is fogadom a vívást, bár  a meggyőzéshez, érveléshez kevésbé illik ez kifejezés. Ez vitakultúra kérdése.

2. Meggyőződésem szerint a meg nem vívott vitát megnyerni sem lehet. A vita lényege éppen abban van, hogy szembekerülnek az álláspontok. Ha bármi okból nem kerülnek szembe, akkor nincs vita! "Oszt jónapot!"(sic)

3. Ki nem méltó az ország vezetésére? Aki elfut a viták elől, az nem - mondja a miniszter helyettes. Véleményem szerint ez elsősorban nem erkölcsi, hanem inkább alkalmassági kérdés. Az az ember valóban nem alkalmas vezetőnek, politikusnak, aki nem áll ki vitatkozni. Hogy méltó-e a posztjára az más kérdés, bár azt hiszem erről is lehetne vitát vívni.

Egy kérdés mindezek tükrében:

Az a politikus, aki bár nem fut el, de a függöny mögött bujkál a kérdések elől, alkalmas és méltó az ország vezetésére? 

Te mit gondolsz?

Cpt. W.