Éljen Kádár, éljen Putyin, éljen Trump, éljen az eszmei zűrzavar!

Mindig tanul az ember valami újat. Ennek persze számtalan módja létezik. Én rendszerint olvasok, vagy a netet bújom. Végül is, az is csak olvasás. Az pedig, mint tudjuk „szörnyen kulturált dolog”. (Köszi KFT.) Bár a legtöbbször autóval megyek mindenhová, néhány hete mégis inkább vonatra szálltam. Volt időm, nem siettem. Ilyenkor talán kényelmesebb is a lassú, de biztos zötyögés, mint az F1 az autópályán. Közben marad idő mindenre. Bámészkodásra, nézelődésre az ablakon keresztül, vagy akár olvasásra is. Készültem is könyvvel, de az végül a hátizsákban maradt.

A vonatút első pár órája eseménytelenül telt, hacsak nem számítjuk eseménynek, hogy vágányfelújítás miatt váratlanul át kellett szállnom vonatpótló buszra. Kényelmetlen procedúra. Mindenki rohan a vonatról le, tolakszik a buszra fel, mintha az élete múlna a legjobb ülőhely megszerzésén. Magam nem álltam be a tolakodók közé, annak ellenére sem, hogy mindenki legnagyobb bosszúságára eleredt az eső. Felszálltam hát a sorban legutolsó buszra, amely valami oknál fogva nem telt meg. Olyannyira, hogy rajtam kívül csupán egy utassal, egy hátizsákos fiatalemberrel indult útnak. Micsoda kényelem! Ülés hátra, láb előre és jöhet végre a könyv, míg oda nem érünk. Gondoltam...

De indulás után szinte azonnal, mintha csak egy gombot nyomtak volna meg rajta, a sofőr beszélni kezdett az utasokhoz. Mármint hozzám és a másik utashoz. A diákforma fiú közelebb is húzódott, hogy jobban hallja, amit mond. A ránézésre 50-es évei végén járó sofőr, persze nekem is szánta a mondandóját, ezért tekergetni kezdte a fejét irányomba, azaz hátra. Jobbnak láttam hát előre költözni mielőtt a nyaktekergetés miatt nekimegyünk valaminek. És csak mondta-mondta. Én pedig bénultan hallgattam, s közben arra gondoltam, hogy ez egyszerűen nem lehet igaz. A sofőr és utasa olyan világképet, olyan látásmódot vetített egy fél óra alatt, hogy a szavam is elállt. No, nem az ámulattól, inkább a megdöbbenéstől. A következőket tudtam meg:

Az előző rendszerben mindenkinek, de mindenkinek jobb volt. Mindenkinek volt munkája és tulajdonképpen megvolt mindene. Lakás kocsi, telek. Nem volt szegény ember. Nem „vágták agyon” adókkal az embereket, mint most. Igaz, hogy a Rákosi alatt kicsit nehezebb volt, de végül is Ő építette újjá az országot a háború után. Ki más csinálta volna ezt végig? A Kádár? Na, az szuper volt. Hálás, hogy Ő még élhetett a Jóban, de a fiatalok már nem tudják mi is az. Inkább élne akkor, mint ebben a rendszerben. Az Antallék ..szták el az egészet. A vörösöket is nagyon utálja, mert azok nem is igazi szocialisták. Milliárdosok azok.

Ekkor megkérdezte, én szívesebben élnék-e a régiben. Láthatóan felindult állapotban volt, ezért nem kockáztatva az utazás biztonságát azzal, hogy ellentmondok, csak annyit mondtam: - Hát ebben a mostaniban nem szívesen. Mondjuk ez igaz is. És folytatta.

Az 56 se úgy volt ám, ahogy tanították, mert igencsak a csőcselék találta ki és csúnya dolgokat műveltek. Egyébként az egészet nyugatról szervezték a Szabad Európán keresztül. Ellenforradalom volt az. Aztán, amikor rosszra fordult, nem segített senki. A megtorláshoz a Kádárnak nem volt semmi köze.

A másik utas, akiről kiderült, hogy 18 éves és ősztől főiskolán tanul gyakran és odaadón helyeselt és itt már bekapcsolódott a beszélgetésbe.

Szóval, ő azt tanulta a történelem fakton, hogy valóban külföldről szervezték, és akiktől elvették a földjüket meg a gyáraikat, a kulákok meg a gyárosok mind ott álltak a határon, hogy hazajöjjenek, ha nyer a forradalom. Ők szervezték az egészet.

Ezt már nem állhattam szó nélkül. Tettem némi utalást a vasfüggönyre és arra, mivel járt az államosítás és a téeszesítés. Gyorsan jött a kész válasz, akár a távirat.

Neki mondta a nemtudoménki, hogy Magyarországon csak az volt kulák, aki akart, mert aki beadta, amije volt azt nem bántották.

Azt a rézfán fütyülő....!!! Kérdezem tőle, érti-e, hogy ezeknek az embereknek elvették, elrabolták a TULAJDONÁT? Erre ő:

Hát persze, hogy érti, de a közjó érdekében vették el.

Itt már végem volt, de nem hagyta abba.

A kommunizmus tulajdonképp önmagában jó dolog. Nincs is azzal semmi gond, ha nép lemond a hatalmáról a vezetés javára, mert a nép nem mindig tudja, mi a jó neki. A diktatúra természetes állapot. Az sem igaz ám, hogy a diktatúra nem működik, mert például Észak-Koreában sem olyan rossz az élet. Hazudnak az egészről. Erős ország az, komoly fegyverekkel.

A sofőr végig feszengett, amíg a fiú beszélt, de most végre visszavette a szót.

Mondta neki egy újságíró, hogy azzal fenyegették kirúgják, ha megírja az igazat Koreáról, mert az csak amerikai propaganda, hogy micsoda elnyomás van. Egyébként meg a kommunizmus valóban jó dolog, de az igazi a szocializmus, amit nálunk csinált a Kádár. Nézzük csak meg Kínát mekkora gazdag ország. Odavág gazdaságilag Amerikának. A harmadik, amelyik maradt még kommunista az Kuba. Most az amerikaiak igencsak nagy bajban vannak, hogy barátkoznak velük.

Erre a fiú is helyeselt, de a sofőr nem engedte megszólalni.

Egyébként a gazdasági válságot meg a zsidók csinálták mesterségesen, mint ahogy ezt menekült válságot is. Amerikai nyomásra csinálták. A Merkel meg hülye. Baromság ez az egész EU, meg hogy értékek, ugyan már. Csak azok a hülye vörösök meg liberálisok nem látják ezt, pedig világos. Azok a szerencsétlen migránsok meg ugyan hova menjenek, mert vagy megölik őket, vagy éhen halnak. Nem ők tehetnek róla, hanem Amerika.

De még nem volt vége. Sem az utazásnak, sem a szentenciáknak. A fiú visszavette szót és ő is Amerikáról kezdett beszélni.

Tényleg nagy bajban vannak. Ez a világ csendőre szerep nem mehet tovább és az sem, hogy háborúkat robbantanak ki, mint Ukrajnában. Nem is igaz, hogy a demokráciát akarják terjeszteni, mert az náluk sincs. Ez az erős prezidenciális rendszer (tényleg járhatott töri faktra) minden csak nem demokrácia.

Ekkor a sofőr közbevágott:

A Putyinnak igaza volt, hogy megvédte a sajátjait Ukrajnában.

A fiú folytatta:

Igen, mert Ukrajnában fasiszta puccs történt és kezdték irtani az oroszokat, meg koncentrációs táborok, meg minden. A Krím pedig ősi orosz terület. Igazuk van, hogy Amerikának nem engedték a beleszólást. Putyint azért szereti, mert jó minőséget garantál az országának és az embereknek.

Közeledtünk a végállomáshoz, amit nagyon kívántam már. Mi jöhet még? Ó, te jó Ég! Trump! Neee! A fiú belelendült.

Mert, hogy Amerikában sem látják szívesen a mexikóiakat, és ott is falat építenek, aki meg átjön rajta, azt le is lövik. Nagyon helyes. Attól erős egy ország, mint például az oroszok, hogy megvédi, ami az övé. Ezt mondja a Trump is -aki nagy kedvence - hogy legyen újra erős az ország, és építsen végig kerítést, de nem ám a saját pénzén, hanem a mexikóiakén.

Kész. Köszönöm. Itt a vége. Szerencsére megérkeztünk. Elbúcsúztam és leszálltam.

Aznapra tanultam a világról eleget. A könyvet már nem vettem elő. Minden a helyére került. Ha meggondolom, megérte vonattal menni. Gyakrabban kellene így utaznom.

Te mit gondolsz?

Cpt. W.