Ez egyszer ne erőből!
Dicséretes, ha úgy tekintesz magadra, hogy valójában mindenre és bármire képes vagy. Előbbi el is várható, utóbbi már nem annyira. Ám mindez az elhivatottság kevés. Így sajnos veszíteni fogsz. Az a kőkemény jellem, erős akarat, kitartás, állhatatosság, a sziklaszilárd meggyőződés, csavaros észjárás, de még a híres furfang is csődöt mondhat, ha nincs önkritikád mellé. Szerintem most ez a helyzet. A pökhendiség, a rátartiság, a kicsinyes akarnokság, az ellenfél lenézése nem működik, főként akkor, amikor az erősebb nálad. Mert ezúttal erősebb. Félpercnyi önkritikus gondolkodás segítene ezt tisztán látni. Egy csipetnyi tisztelet, egy kicsi együttműködés, az kellene most!
Mire gondolok? A tízmilliókra, akiket emlegetsz. Számolni tudsz, nem? Olyan ez, mintha egy százötven kilós pankrátorral keménykednél. Magam soha ki nem állnék Hulk Hogan-nel. Inkább megkérném rá haveromat, aki hasonló alkat. Ígérnék neki érte egy sört, mert tudom, hogy azt nagyon szereti. És ő kiállna értem, mert a barátom. Talán még azt is elviselném, hogy lehülyéz. Miért? Mert a barátom. Még az is lehet, hogy ez egyszer igaza van és tévedtem. Egy tuti, nem érezném úgy, hogy fikáznom kellene, sem úgy, hogy tanácsokat kellene adnom a szorítóban. Persze, te meg én máshogy gondolkodunk. Te megoldanád egyszerűbben. Lelőnéd az ellenfelet. És akkor veszítenél. Minden hiteledet elveszítnéd. Az emberségedet is leveszítenéd. A barátaidat is elveszítnéd. Mellesleg, a józan eszedet is elveszítenéd, ha ilyet tennél.
Harcolni ott lehet és érdemes, ahol győzhetünk. Nyilván megszoktad a harcot és azt is, hogy folyton nyersz. Derék! Most azonban fel kell ismerni a helyzet másságát. Nem szégyen belátni, hogy van, ami erősebb, nagyobb nálunk. Akkora folyamatba keveredtél, amit nem vagy képes egymagadban uralni. Látod, a többiek is csak egyik lábukról a másikra állnak és várnak. Ez az egész még náluk is nagyobb. Okosan méregetik a helyzetet. Azt figyelik, hogyan fordíthatnák mindezt ügyesen a javukra. Te miért ne tehetnéd ugyanezt?
Ez egyszer, ha harcolsz, biztosan veszítesz. Ezek itt most nem a magyarjaid. Nem az alattvalóid. Ezek nagyon sokan vannak. Nem a te nyelvedet beszélik. Nem engedelmeskednek. A tűzből jönnek, ezért nem félnek tőled. És ami a legfontosabb: nem veszíthetnek semmit. Törvényszerűen elbuksz ellenük. Ha csak, nem lesz újra őrült szerencséd.
Kérlek, ez egyszer ésszel élj, ne erővel! Amíg beesik az eső az orrodba, addig nem lesz megoldás. Vedd fel a pléhpofát, egyezz ki a spanokkal és oldjátok meg együtt a helyzetet! Még egy jó tanács. A határidőket felejtsd el! Két hét alatt nem változik ekkorát a világ.
Te mit gondolsz?
Cpt. W.
